81. Truman Capote: Álom luxuskivitelben

Már korábban olvastam az írótól, ami nagyon tetszett, így nem volt kérdés, hogy fogok még tőle olvasni.
A mű New York világából mutat be nekünk egy szeletet. Főhősünk, Cili Hebrentch a nevéből adódóan elég szétszórt alak. A műből megismerjük őt, szomszédait, néhány ismerősét, de számomra sajnos a mű is elég hebrencsre sikerült. Talán a rövidségéből adódik, vagy abból, hogy a novellák nem igazán az én műfajaim, de nem sikerült megfejtenem a mondanivalóját.
A rövidségéhez képest szerintem túl sok szereplővel ismerkedünk meg, nem igazán lehet követni, ki kivel, miért, hogyan kerül a képbe.

80. J. D. Salinger: Zabhegyező

Sokan az ifjúsági irodalomhoz sorolják ezt a művet, de ezzel a mű elolvasása után lennének fenntartásaim.
Főhősünk, Holden Caulfield, a több iskolából már kirúgott fiatal fiú, akit mostani iskolájából is épp kirúgni készülnek.
Holden nem találja helyét sehol, az iskolából kicsapásait mindig meg tudja magyarázni: mindig mások, a körülmények az okai - ő maga sohasem. Nem képes alkalmazkodni, mindig másokat tesz felelőssé.
Trágár beszéde miatt abszolút nem sorolnám ifjúsági irodalomba.
Szülei jó módban élnek, jó iskolát szeretnének fiuknak. De Holdent ez sem érdekli. Legújabb elbocsátásának hírét próbálja minél később tudatni szüleivel. Egy éjszaka részegen állít be a szülői házba, hogy szeretett kishúgával beszéljen. De már a gyermek kislány is megmondja őszintén bátyjának, hogy soha senkit és semmit nem képes elviselni, szeretni.
Holdennek jövőjéről szőtt álma is ezt tükrözi.
Úgy gondolom, a mű nem csak Salinger korának fiatalságát vetíti élethűen elénk, hanem sok mai fiatalét is.

79. David Mitchell: Felhőatlasz

A filmet már évekkel ezelőtt láttam, de valahogy sehogy sem emlékeztem rá. A film megnézése óta várólistán szerepelt nálam a könyv, de az elolvasásra csak most került sor.
A regény több idősíkon fut keresztül, sok embert megismerhetünk belőle. Talán a filmben ez zavart össze, de a könyvben ez egyáltalán nem volt zavaró. Hamar megtaláltam az összefüggéseket az egyes korok, szereplők között.
A Szonmi történetek nem keltették fel túlzottan az érdeklődésemet, viszont a hajón és a kastélyban játszó jelenetek igen.
A mű nyelvezete egyszerű, egy résznél haladtam lassabban, de ez a több, mint 500 oldalnál eléggé elenyésző.
Persze ez mindenkinek ízlés kérdése.
Úgy gondolom, méltó helye van az 1001 könyv között és igyekszem ezek után a filmet is még egyszer megnézni.

78. Joseph Conrad: Lord Jim

Nem szokásom félbehagyni könyveket, mégis ezt sikerült kétszer is. De harmadik nekifutásra már csak azért is elolvastam. 
A regény inkább két novellának felel meg. Megismerhetjük benne a főhőst, Jimet, akinek vezetékneve ugyan nem derül ki, de azt megtudhatjuk, hogy menekül önmaga, a régi élete elől. 
Ez végigkíséri a mű folyamán, egészen haláláig. 
Ami miatt nehézkesen ment az olvasás, hogy az első rész gyakorlatilag eseménytelen. Hosszú leírásokat kapunk, de történés semmi. 
A regény második felében már vannak események, megismerhetünk új szereplőket is, Jim egyik helyről a másikra való távoztát.