2016. december 30., péntek

77. Émile Zola: Nana

Első könyvem Zolától, de már korábban is sokat hallottam erről a műről.
Bevallom, a könyv olvasása nagyon nehézkesen indult. A feléig alig akart haladni, a rengeteg francia névből azt se tudtam követni, ki kicsoda.
De utána kezdtek összeállni a szálak. Nana nagyon szegény sorból indult, szakmája nem volt, így a testéből élt - hol színésznőként, hol utcalányként.
Gazdag körökből való ismeretségek sorozatát kötötte, így a szegény lányból egyszerre csak Párizs egyik leggazdagabb, legfényűzőbben élő nője lett. Rengeteg családot tett ezzel tönkre, de őt ez mit sem érdekelte. Nem volt lelkiismeret furdalása, nem törődött másokkal, még saját kicsi fiával sem.
Sőt! Abban lelte élvezetét, ha minél több férfitől kicsalhatta pénzét, ősei hátrahagyott örökségét. De a pénz nem boldogította, Elherdálta, szórta két kézzel, az sem érdekelte, hogy saját cselédei is meglopják.
Nana végül megszabadult a nagy vagyontól, és híres szépségét és még annál is hírhedtebb életét végül a himlő vette el.
A koldusbotra jutott férfiakat abszolút nem sajnálom. Nanától sem kedvességet, sem szeretett nem kaptak pénzükért, nem érdekelte őket, hogy egész Párizs a száján hordozza őket, sokszor még Nana képmutató megvetését is eltűrték egy-egy éjszakáét. És ennek nagyon borsos ára volt...