67. Jonathan Swift: Hordómese

A 18. századi író ezen műve kora kifigurázása politika és vallási téren egyaránt.
Mivel nem ismerem ezen korszak angol politikáját (és semelyik korszak és ország politikáját sem), így ez számomra nem jelentett semmit.
Viszont a vallási oldalról vannak némi fogalmaim, és ezek nagyon bántóak voltak keresztyéni mivoltomnak. Ezért nehéz is írnom erről a könyvről, mivel főleg a három testvér: Péter (katolicizmus képviselője), Márton (Luther) és Jani (Kálvin János) életét, küzdelmeit, viaskodását ismerjük meg, elég szarkasztikus hangnemben kiparodizálva.
A mű alapból érthetetlen lenne a mai kor emberének, de a könyv végén megtalálható minden idegen kifejezés és egyéb szófordulat, hogy mire gondolt Swift. Ez kissé nehézkessé teszi az olvasást, mivel állandóan hátra kell lapozgatni. De a könyv rövidsége miatt ez elviselhető.

66. Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték

Az író egy képzeletbeli játékot ismertet meg velünk ezen művével, az üveggyöngyjátékot.
A könyv első felében a játékról esik szó, illetve a játékbirodalom, Kasztília Magister Ludijéről, Joseph Knechtről. Kasztília rendkívül zárt közösség, rengeteg tanulás és ajánlás által lehet bejutni falai közé, nem nézik jó szemmel az ún. világi embereket.
A leírás nekem nagyon elvont volt, cselekmény alig-alig van.
A második részben Joseph Knecht hátrahagyott költeményeit ismerhetjük meg, majd a végén három életpályát, amik nagy hatással voltak a főhősre. Ezek már eseménydúsabbak és a leírás is jobbra sikerült.
Hesse ezen művét pályája csúcsának tartják és 1946-ban Nobel-díjjal jutalmazták érte.