2012. november 21., szerda

56. G.G. Márquez: Szerelem a kolera idején

Ez a második könyvem Márqueztől, és kicsit félve fogtam neki. A Száz év magány nagyon nem tetszett, de ez viszont nagyon. Szerintem ezért jobban megérdemelte volna a Nobel-díjat.
Florentino Ariza, aki törvénytelen gyermekként látta meg a napvilágot, édesanyjával él kettecskén, szerény kis otthonukban. Egy nap megpillantja Ferminát, a fiatal, nemrég a városba költözött leányt, akit apja és Escolastica néni nevel erkölcsre, és az élet fontos dolgaira.
Florentino szerelmes levelekkel kezdi bombázni a lányt, aki eleinte válaszol is neki, ám egy pár év múlva kiábrándul a férfivá érett Arizából.
Apja kiszemeli leányának az ideális férj-jelöltet, Urbino Daza doktort. A híres, jó hírnévnek örvendő fiatal orvos a kolera idején sokat tett a betegekért és a betegség megelőzéséért.
Ferminának eleinte nem tetszik a férfi, de beleegyezik a házasságba és végül megszokja azt. Két gyermekük születik, és sok-sok évet töltenek egymás mellett, míg egy nap Urbino Dazát baleset éri: leesik egy létráról és meghal.
Florentino, akinek szerelme több, mint 50 év alatt sem csillapodott, újra levelekkel árasztja el a nőt. Fermina betartja a gyász időt, de utána találkozgatni kezd a férfival.
Elmegy vele egy hajóútra, végre a saját életét akarja élni, még gyermekei véleménye sem érdekli... és a két ember végre egymásé lesz.
Nagyon tetszett a regény, ugyan sok a romantikus szál, mégsem csöpögős, hanem nagyon élvezetes. Megható, hogy a férfi ilyen kitartó volt, és örömmel töltött el, hogy végül elnyerték egymás szívét.