2011. szeptember 25., vasárnap

25. Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

Észak- és Dél-Anglia világa között aligha tátongott akkora szakadék, mint a 19. században. A délangol vidékek háborítatlan békéjében a puritán helstone-i lelkészlak ember és természet mesevilága volt. Itt cseperedett hölggyé Margaret Hale, a hajdan csillogó életről álmodott egykori szépség és a szerény, lelkiismeretes, ám gyámoltalan lelkész leányaként. Mások gondozására, s így közmegbecsülésre épülő életük egy csapásra semmivé lesz, amikor az apa megvallja megingását az egyházban. Lelkiismereti okokból föladja hivatalát, s ezzel véget vet a család délvidéki idilljének. Költözni kényszerülnek, s a lombzúgásos, madárfüttyös vidéki életből meg sem állnak a füstös-kormos, arctalan munkástömegekben hullámzó Miltonig. Észak-Anglia az ipar és a technikai forradalom zajos világa, amelyben a tőke és munka játssza a főszerepet.De hogyan boldogul ebben az embertelen világban a szépreményű, idealista lelkészleány? Hogyan tanulja meg levetkőzni előítéleteit, s elfogadni az északi élet farkastörvényeit, a munka parancsát, és nem utolsósorban a halál szigorát. Meglátja-e a kíméletlen iparváros rejtett szépségeit, és megtalálja-e az utat, amelyen a különös, idegen, de mégis figyelemre méltó textilgyárosig, John Thorntonig eljuthat? Megtalálja-e az egyetlen átjárót Észak és Dél között: a szerelem hídját?

2011. szeptember 14., szerda

24. Ernest Hemingway: Fiesta

Az első világháború után megjelent regény a katonák, emberek lelki sérüléseit vázolja. Italba, szerelembe, dorbézolásba fojtják bánatukat.
Párizsban verődik össze a csapat, ami főleg angolokból és amerikaikból áll. A társaság középpontja a bájos, és elbűvölő Lady Brett Ashley, aki több férfit is levesz a lábáról.
A társaság elmegy Pamplonába, a Fiestára. Itt tovább folytódik életük, amit már megkezdtek Párizsban.
Rengeteg párbeszéddel tarkított ez a mű, különösebben nem tetszett.

2011. szeptember 9., péntek

23. Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Lev Tolsztoj az orosz klasszikus irodalom egyik képviselője, aki nagyregényeivel lett híres. Egyik ezek közül az Anna Karenina, ami hűen ábrázolja a 19. századi orosz arisztokrácia életét, etikettjét.
A cselekmény több szálon fut, sok emberrel találkozhatunk, de mindannyian kötődnek valamilyen szinten egymáshoz: ismeretség, rokonság, stb.
A főhős, Anna Karenina a mű elején egy klasszikus 19. századi nő képét festi: férjével és kisfiával él, de lelki életét nem ismeri senki sem. Összeismerkedik Vronszkij gróffal, akivel viszonyuk lesz, ennek gyümölcse pedig egy kislány, Annie. Anna elköltözik férjétől, válni akar, amibe a hű keresztény, vallásos életet élő férj nem egyezik bele. Anna összeköltözik szeretőjével, de a boldogság nem tart soká. Urrá lesz rajta a féltékenység, a magány - különös kapcsolatáért a társadalom megveti, kirekeszti - míg a halálba nem menekül: vonat elé veti magát.
A másik szálon (ami nekem jobban tetszett, mint a főhős története) egy férfi gondolatait, élete alakulását ismerhetjük meg. Levin falun gazdálkodik, távol a városi báloktól, klubboktól, összejövetelektől. Hűen kitart szerelme, Kitty mellett, aki visszautasította őt. De Kitty is megszenvedte a maga sorsát: Levint kikosarazta, Vronszkij pedig faképnél hagyta. Végül a szerelmesek egymásra találnak, esküvő, majd gyermekáldás következik.
Összességében tetszett a mű, joggal került a listára.

2011. szeptember 7., szerda

22. Albert Camus: Közöny

Ez a rövidke regény számomra elég közönyös volt, pont úgy, mint a főhős és annak jellemvilága.
Az író legismertebb, legnagyobb hatású regénye. A főhőse, Meursault a modern elidegenedés  a magához, környezetéhez, sorsához idegen fialatember drámája.
Az első személyben írt regény első felében a tengeri gyilkosságot írja le, majd a második felében a hideg börtön falai közt élő férfi belső világát ismerhetjük meg. Cselekvéseit a pillanatnyi helyzete határozza meg, minden más közönyös számára.

2011. szeptember 6., kedd

21. Puskin: Anyegin

Ezt a kötelező olvasmányt talán mindenki ismere. Műfaja verses regény, ami nem az én stílusom, mégis a történet nagyon magával ragadó, elgondolkodtató.
Főhőse egy elégedetlenséget érző, de döntésre és ellenállásra képtelen ifjú, a "felesleges ember", aki a társadalomtól és a néptől egyaránt távol áll.  Anyegin figuráján keresztül nemcsak Puskin két száműzetésének, majd a fővárosba való visszatérésének élményei épülnek a műbe, hanem a szerelem, párbaj, bál és színház motívumok hangsúlyos szerepével voltaképpen saját életformáját örökíti meg a kiábrándult dekadencia atmoszférájában. A mű egyúttal hű és tárgyilagos képet rajzol a kor Oroszországának életéről, nemcsak a főváros, hanem a falvak és az udvarházak hangulatát is híven tükrözi. S bár közvetlen politikai vonatkozásai nincsenek, a sorok mögé bújva érezhető feszültséget teremt a forradalom szükségességének vágya.

2011. szeptember 4., vasárnap

20. Virginia Woolf: Éjre nap

Katharine Hilbery egy tekintélyes, többgenerációs irodalmi família sarja a huszadik század elején. Fiatal lány, de már igencsak házasulandó sorban, ám a maga tudományos folyóiratával bíbelődő, gunyoros, a családi életből hátrahúzódó apja és irodalmi képzelgésekbe merülő, csapongó, gyakorlatiatlan anyja mellett erre aligha készülhetett volna fel. Ő a nagypolgári háztartás lelke, a cselédek dirigálója, nélküle nem menne a verkli. Ráadásul élethosszra ígérkező külön feladata is van: nagyapja, a híres viktoriánus költő életrajzának megírásában kell segédkeznie anyjának, aki azonban a rendszeres munkára alkatilag képtelen. Mindazonáltal Katharine eljegyezkedik egy költői hajlamú, jól kereső minisztériumi tisztviselővel, William Rodneyval. Rodney felolvasást tart egy irodalmi esten, amelyet egy szüfrazsett aktivista lány, az elfogadható vidéki lelkészcsaládból származó Mary Datchet szervez. És ott van ezen az esten egy sokgyermekes kispolgári família legmagasabbra jutott fia, a kispénzű jogász, Ralph Denham is, akit Katharine apja ígéretes publicistának tart ugyan, de semmiképp sem az ő köreikbe valónak... S később feltűnik még Katharine unokatestvére, az előkelő, de elszegényedett földbirtokos hiányos iskolázottságú, ám lelkes és sok mindenért rajongó leánya, a fiatal Cassandra Otway. Szerelmi szálak kezdenek egymásba bonyolódni, konvencionális szalonszíntereken éppúgy, mint korántsem szokott vagy illendő formák között. Három fiatal nő, két fiatalember: valakinek hoppon kell maradnia.

2011. szeptember 3., szombat

19. Jane Austen: Meggyőző érvek

Jane Austen egyik kedvenc íróm. Talán sokaknak úgy tűnik (nekem is), hogy mindig egy a téma, csak a helyszín, szereplők változnak. Mégis mindegyik regényét élvezet olvasni, igazi kikapcsolódást nyújtanak.
A történet főleg egy szerelmi szál körül forog. Sir Walter Elliot somersetshire-i kastélyában él három lányával. Õ maga özvegy ember, a lányok közül csak Mary, a legkisebbik ment férjhez egy környékbeli nemesúrhoz, a legidősebb, Elisabeth gőgjében hiába várt rangos házasságra, Anne-t pedig (a regény érzékeny, eszes és jószívű hősnőjét) lebeszélték arról, hogy hozzámenjen szerelméhez, egy fiatal, vagyontalan, bizonytalan jövőjű tengerésztiszthez. Az idők során aztán fordult a kocka: Sir Walter pazarló életmódja miatt kénytelen bérbe adni a birtokát és Bathba költözni, a fiatal tengerésztiszt pedig előkerül, mint sikeres, vagyonos tengerészkapitány. A régi szerelmesek, akik majd' tíz évig hűek maradtak egymáshoz, hosszas bonyodalmak, kölcsönös büszkélkedés és féltékenykedés után végül újra egymásra találnak, és a regény végén a megérdemelt boldog házasság reményében búcsúzunk tőlük, míg a többiek tovább élik a nagyvilági társaság léha, üres életét.